Kosár (0)

28 Júl Zanzibári képeslap IV. – A börtönsziget titkai és a Jozani-erdő majmai, lepkefarm avagy mese a fenntarthatatatlan fejlődésről

Zanzibár nem túl nagy sziget – igaz, nem is kicsi -, ezért érdemes bizonyos programokat egy napra fűzni, hogy teljesen megtöltsük tartalommal. Erre példa a címben említett programsor.

A Börtönsziget vagy eredeti nevén Changuu, Zanzibár és a kontinens közötti területen fekszik, néhány kilométerre a sziget partjaitól. A túraszervezők kisméretű 8-16 személyes lélekvesztőkön szállítják az érdeklődőket, az út kb fél órát vesz igénybe. A kényesebb gyomrúaknak javasolt esőnapot beiktatni arra az esetre, ha túlságosan hullámozna az óceán, egy gyors lefolyású tengeribetegség napokra tönkreteheti az ember szűkre szabott nyaralását.

191129-changuu-island-ponton-menant-a-changuu

A sziget maga egy helyes kis ékszerdoboz. Ahogy a neve is mutatja egy börtön terül el rajta, amit az 1890-es évek elején építettek az antiszociális viselkedésűek számára. Azonban itt véget is ér a börtönromantika, mivel soha senki, egy percet nem raboskodott it. (Trópusi idill 1). Illetve raboskodott, csak nem teljesen úgy, ahogy eredetileg tervbe lett véve, mivel a börtön elkészültekor hatalmas sárgaláz-járvány tört ki az afrikai kontinensen, így a kormányzóság gyorsan kapcsolt és karanténnak kezdték használni. (Trópusi idill 2), mivel az „Afrika kapujának” számító Zanzibárt mindenképpen meg akarták védeni a hatóságok a járványtól. Ebbéli minőségében olyannyira megmaradt, hogy 1923-ban Karantén szigetre keresztelték át, ezt a kb ¼ négyzetkilométernyi földdarabot. A sziget nagyrészt azonban kihasználatlanul állt, mivel a kereskedelmi hajóforgalom nagy része december és áprlis között zajlott, így az év hét hónapjában gyakorlatilag üres maradt. 

Oké. tlán nem teljesen üres..

Oké. Talán nem maradt teljesen üres..

Lévén, hogy az angolok praktikus népek – néhány idegesítő szokásuk ellenére -, és felfedezték a kis sziget szépségét és romantikáját, a helyi elit nyaralónak kezdte használni a szigetet. Az Ő igényeik kielégítésére épült az Európa ház, illetve kicsivel később még egy nevezetességgel bővült a sziget. Történetesen az 1920 körül a Seychelles-szigetek kormányzója néhány aldabrai óriás teknőst küldött zanzibári kollégájának ajándékba, aki a Changuu / Börtön / Karantén szigetén (a fene sem tudja már követni) szállásolta el a jövevényeket, akik annyira jól érezték magukat, hogy ma is egy több száz fős populációjuk él a szigeten, több tucat ugandai daru és egyéb szárnyas mellett. (Trópusi idill 3.) 

Maga a sziget a régi épületeivel kényelmes sétával és hosszas bámészkodással maximum egy óra alatt körbejárható. Az Európa-házban étterem-kávézó működik, és a zanzibári kormány szépen helyreállította a soha nem funkcionált börtönt, eredeti állapotában megnézhetőek azok a hatalmas kovácsoltvas, falba rögzített karikák, amelyhez rabokat kellett volna láncolni.  Ha valaki nem siet vissza Zanzibárra, akkor érdemes elcsábulni egy kis sznorkelezésre, gyönyörű korallzátonyok terülnek el közvetlenül a sziget partjainál, amleynek rendkívűl színes halfaunája van. Szó szerint is. A csónakokban egyébként mindig van békatalp, pipa és szemüveg, úgyhogy spontán indittatásból is csobbanhat aki akar. 

red-colobus-monkey-baby

Zanzibárra visszatérve irány a Jozani-erdő! Kb 40 perc autóval, ebből 25 perc, amíg az ember kiverekszi magát Zanzibár Cityből. A Jozani-erdő tulajdonképpen egy arborétum, amely Zanzibár egyetlen endemikus fajának, a vörös colobus majmoknak ad otthont. Mármint a zanzik szerint. Valójában a vörös colobus majmok Ugandában is megtalálhatóak, de mindegy mindenkinek kell valami, amire büszke. Ha nem vagytok különösen nagy arborétum-rajongók, akkor teljesen felesleges befizetni az amúgy nem túl combos belépőt, mivel a majmok idejük nagyobb részét a főút menti fákon, illetve az arborétum melletti magas fűvel borított mezőn töltik. Ha kellően óvatosak és türelmesek vagytok, akkor egészen közel mennek hozzátok, akár még az is előfordulhat, hogy leülnek a lábatokhoz. Miután alaposan kimajmoztátok magatokat, át lehet sétálni a szomszédos mangrove mocsárba, ahol egy kb egy kilométer hosszú, ácsolt fahídon sétálva lehet rövid túrát tenni, és belesni egy mangrove mocsárerdő életébe. Nem mondom, hogy életreszóló élmény mindenki számára, de egyszer mindenképpen érdekes végigsétálni ezen a különös atmoszférájú helyen.

jozani-forest-tour-zanzibar-mangrove-boarwalk

A szállásra való visszatérés előtt még érdemes benézni a lepkefarmra. Persze, ha valaki nem lepke-őrült, akkor nyugodtan dobhatja ezt a programot, de úgy gondolom, hogy 20 percet feltétlenül megér betérni. Nem csak a lepkék, hanem a sztorija miatt is. A lepkefarmot egy igen tehetős skót üzletember alapította, aki lelkes környezetvédő. Zanzibáron az emberek egyik megélhetési forrása az illegális fakitermelés, ezért az úriember a következőt ajánlotta: ha valaki bevisz legalább öt életképes lepkehernyót a farmra, akkor az egynapi fakitermeléssel megkereshető jövedelmét kapja meg cserébe. A helyiek köszönték szépen a lehetőséget, összekukáznak néhány hernyót, átveszik a pénzt, majd elmennek ugyanúgy fát vágni. 

zanzibar-butterfly-centre

Az alapelgondolás, hogy segítsünk a helyieknek és egyúttal védjük a környezetet nagyon jó. Viszont a projekt teljesen átgondolatlan, hiszen nincs semmi gazdasági haszna, a célcsoport nem érti, hogy számukra teljesen hétköznapi – bár nagyon szép – lepkék, miért jelentenének értéket?

Sajnos ilyen, és ehhez hasonló projektekkel árasztjuk el a fejlődő világot. A legtöbb azért van bukásra ítélve, mert a helyieket kisgyerekként kezelik, akiknek csak csattogós lepkét (tessék, már megint lepkék!) lehet a kezükbe adni rotációs kapa helyett. És ebben nincs különbség a kormányzatok, illetve az NGO-k (Civil Szervezetek) által szervezett projektek között. Egyszer, Jemenből hazafelé jövet erről beszélgettem egy pakisztáni ENSZ diplomatával. Azt mondta, hogy a legtöbb projekt olyan hatástalan, hogy ha Afrika fölött egy C-130, Herkules szállítógépből vasvillával szórnák ki a pénzt, akkor is nagyságrendekkel több jutna el a címzettekhez, mint hagyományos úton-módon. Azért így a végén megjegyezném még, hogy a Seaweed Center kezdeményezése – azaz leegyszerűsítve a szappankészítés tengeri hínárból -, pont ezért működik, mert a helyiek számára is értelmes, hasznos és fenntartható projekt. De erről bővebben a Magazinban található Seaweed Center, büszkeség két szóban című bejegyzésben bővebben olvashatsz. 

Tisztelettel:

Oláh Győző

Alapító/Tulajdonos

ZanZa Natural Cosmetics

Képek: ZanZa, zanzibar.net

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá