Kosár (0)

08 jún Zanzibári képeslap – avagy, hogyan turistáskodjunk Zanzibáron?

DSC_0896

Ha az ember fia avagy lánya bárhol a világon turistáskodik jobb, ha felkészül rá, hogy a szállás, étkezés és a látványosságok mellett, amelyekért odament, még számtalan egyéb pénzköltési lehetőségre fogják rávenni a helyiek. Általában különböző nevezetességeket, programokat keresztelnek át újra és újra, amiket marketinggel megtámogatva hirdetnek, mint „világon egyedülálló” érdekesség. Zanzibáron sincs ez másként, ahol úgy a hatóságok, mint az itt élők, a legváltozatosabb eszközökkel próbálnak pénzt kihúzni a „szegény” turistából. Ezért úgy döntöttem, hogy fogadatlan prókátorként megosztom veletek azokat az érdekességet, amelyet valóban érdemes megnézni, ha jó sorsotok idevezérel benneteket, illetve tudatom miként juthattok el egyik helyről a másikra és mire érdemes figyelni, mit jó tudni.

Zanzibáron alapjában véve négyféle módon lehet eljutni a különböző látványosságokhoz.

  • Szállodai szervezéssel, amely a legdrágább, viszont a legbiztosabb. Háztól házig szállítás, pontos indulás és érkezés, aminek megvan az ára.

  • Helyi turisztikai iroda szervezésével. Ebből rengeteg van. Ők is nagyon megbízhatóak, viszont a nagyobbak már kevésbé rugalmasak, illetve gyakran nagyon vastagon fog a ceruza, hogy ha szintén háztól-házig szállítást kértek. Mivel a szállodák a parton vannak vagy Stone Town-ban, a látványosságok meg a sziget belsejében, így elkerülhetetlen, hogy igénybe vegyetek valamifél transzportot, hacsak nem vagytok annyira bevállalósak, hogy kipróbáljátok a dala-dalát, ami vicces, viszont ha gyerekkel vagytok, akkor már annyira nem nem bizots, hogy nevetni fogtok. További lehetőségként felmerül még az autó bérlés, amit nagyon-nagyon nem ajánlok, egyrészt méregdrága, másrészt Afrikában tényleg csak a kemény játékosok vállalják be a vezetést.

  • Beach boy-ok. Ezek azok a srácok, akik a legtöbb trópusi nyaralóhelyen megtalálják a pihenni vágyókat. Hol erőszakosabban, hol kedvesen nyomulósan, hol racionálisan rábeszélősen, de mindenképpen nehezen levakarhatóan ajánlgatják az unalomig ismert programokat, éttermeket vagy éppen gandzsát. Általában mindenkit lebeszélek arról, hogy igénybe vegyék a szolgáltatásokat, de eddigi tapasztalataim alapján szokatlanul megbízhatóak a srácok Zanzibáron. Természetesen nem árt az óvatosság, hiszen nem maga a beach boy fogja nyújtani az adott szolgáltatást, hanem ismer valakit, aki ismer valakit, aki elvisz Fűszertúrára, vagy a Börtön-szigetre, vagy a Jozani-erdőbe… A kellemetlen meglepetések elkerülése végett, amikor találkoztok a tényleges idegenvezetővel / hajótulajdonossal / söfőrrel, akkor mindenki jelenlétében nem árt még egyszer tisztázni a feltételeket. Szintén tapasztalat, hogy a zanzibári emberek szavatartóak. Számos alkalommal tartózkodtam a szigeten, de csak egyetlen alkalommal volt egy félperces vitám a sofőrömmel, mert valamit „benézett” az elején, és többlet utat megpróbálta rajtam behajtani. A végén duzzogva, de tartotta az ígéretét, tőlem viszont megkapta a kért különbözet felét, kvázi borravalóként, így mosolyogva, egy öleléssel búcsúztunk el.

  • Saját szervezés, taxis, dala-dala. Ez tényleg csak olyanoknak ajánlom, akik már nem először vannak a szigeten, és nagyon pontosan tudják, hogy mi hol van, nagyjából ismerik az árakat. Taxist nagyon könnyű találni, ha Stone Townban lakik az ember. Kilép a szálloda főbejáratán és rögtön négy-öt ember rohan oda, hogy feles kapacitásukat felajánlják. Ha ezt az opciót választja valaki, akkor jobb, ha tudja, hogy magasan kezdődik a licit és le kell verni az árat. Az alkudozás a helyi kultúra része, senki nem sértődik meg a kialkudott áron, bár a bazárban van olyan árus, aki már sírva fakad, ha a boltban feltűnik a western-kalapos fejem.

 

dala

A dala-dala egy külön írást megérdemelne, mint az afrikai folklór része. Ezek azok a félig nyitott kisbuszok, amelyekre hivatalosan 14-16 ember nem ülhetne fel, de láttam már harmincat is egy-egy járműben, miközben a teejükön több méter magasan van a bent ülők cucca felhalmozva, legyen az tüzifa, cukornád, boltban vásárolt árucikkek, de láttam már kecskét is a busz tetején. Rendkívül olcsón, fillérekért szállítják az embereket a két végállomás között, rengeteg turista kipróbálja, mert látványosságként is funkcionál, de csak az igazi keményvonalas hátizsákosok azok, aki arra vállalkoznak, hogy ilyenekkel komolyabb távokat tegyenek meg. Mindenképpen nagy előnye, hogy mivel nincs fix megállójuk, – és sokszor indexük, lámpájuk, egyik visszapillantójuk sem -, így bármikor le lehet szállni róla, csak annyi dolga van az utasnak, hogy kétszer irgalmatlanul nagyot rácsap a busz bádogtestére, és a sofőr megáll. Felszállási szándékot elég egy határozott integetéssel jelezni. Még soha nem láttam úgy tele lenni dala-dalát, hogy a sofőr ne állt volna meg.

 

Tehát ezek a lehetőségek adottak egy esetleges útrakeléshez Zanzibáron. Mindenki saját maga döntse el, hogy mit enged meg a péntárcája vagy a kalandvágya, és persze a bátorsága. Legközelebb elmondom nektek, hogy szerintem melyek azok a helyek, amiket nem szabad kihagynotok ha ide látogattok. 

Üdvözlettel:

Oláh Győző

ZanZa Natural Cosmetics

Tulajdonos/Alapító

A képek saját fotók.

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá