Kosár (0)

02 feb Környezetvédelem, migráció, csudaenergia, avagy minden éremnek legalább három oldala van

Mottó: Ebben a sorozatban egy kicsit sem leszek piszi. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármennyire is igazam van, de a vélemények elhallgatása pont olyan rossz, mint állandóan és mindenért farkast kiáltani!

Facebookkörnyezetvédőknek gyakran javaslom, hogy nem tetsző képekre „mérges pofi” dobálás helyett gyakorlati környezetvédelmet is folytathatnának, és láss csodát!, ehhez sem kellene kimozdulni otthonról.

Az egyik Ugandáról írott posztomban (https://zanzaklub.hu/miert-eppen-uganda-avagy-nezz-a-labad-ele-a-mocsarturan-hulyegyerek/) hosszabban értekeztem a tíz kilométereken át húzódó gigantikus tea, kakaó és kávéültetvényekről, amelyek első blikkre ugyan szemet gyönyörködtetően zöldek, de aztán a helyiekkel beszélve egyre komorabb kép bontakozott ki a szemem előtt.

Kávéültetvény Ugandában

A fentebb említett növények évezredek óta az egyetemes emberi kultúra része. Nincs olyan vallás, társadalmi berendezkedés, amely valaha is tiltotta volna a használatukat, ezért napjaink és konyhánk szerves része lett. A legfőbb termelőterületek a Ráktérítő és Baktérítő közé esnek, ugyanitt vannak a trópusi esőerdők is, amelyeket időjárás befolyásoló szerepük miatt kulcsfontosságúnak kell tekinteni. Ami ezen a területen történik, az rendkívül nagy hatással van az amúgy is szuperérzékeny libikókaként viselkedő földi időjárásra.

Amíg a kávé / tea / kakaó élvezete évszázadokon át a gazdagok kiváltsága volt, addig a XX. századra megváltozott a helyzet, mivel az olcsó szállítási metódusok révén emberek milliárdjaihoz jutottak el ezek a növények. A nagyságrendekkel megugrott igények kielégítésére újabb és újabb területeket fogtak be, amikor már ez sem volt elég az esőerdők irtásába kezdtek a farmerek, és a tendencia gyorsuló ütemben folyik a lakosság és az életszínvonal növekedésével.

Bwindi Nemzeti Park, a hegyi gorillák élőhelye. De már itt is letarolták a hegyoldalt, hogy kávé vagy teacserjét ültessenek. Az írtás szélénél kezdődő erdősávban találtuk meg a gorillacsaládot, kb 80 méterre a munkásoktól.

A megoldás egyszerűnek tűnik: mindenki igyon meg egy-két csészével kevesebb kávét / teát naponta, ne együnk kakaós palacsintát! Egy visszafogottabb fogyasztással megállíthatjuk további erdőségek kiírtását, megmenekülnek a fák és az állatok, és talán az időjárásváltozás kártékony hatásait is visszafoghatjuk néhány tíz év alatt. Jól hangzik, ugye? Annyira egyszerű, hogy biztos van benne egy csapda. Van is… Miután farmerek és a farmokon dolgozók milliói élnek meg e csodás haszonnövények termesztéséből mi fog velük történni?

A fogyasztás drasztikus visszaesése esetén a farmerek előbb az alkalmazottakat eresztik szélnek, majd maguk is tönkre mennek. A farmer megpróbálja eladni a földjét, mivel szüksége van a pénzre, ezért nyomott áron lesz kénytelen eladni. Elég 5-6 ilyen csőd egy területen és a még működő farmok értéke is meredek zuhanásba megy át. Mivel a legtöbb helyen a bankok finanszírozzák az üzletfejlesztést, ezért néhány ilyen eset után a bankok régi jó reflexből kifolyólag pótfedezet bevonását kérik a hitelfelvevőtől, amit az nem képes felmutatni, ezért a bank felmondja a hitelt, Ettől természetesen a helyzet még rosszabb lesz, hiszen beindul egy adósságspirál, ahol mindenki a pénze után fut. Emberek ezrei, tízezrei maradnak megélhetés nélkül.

És a farmok nem kezelhetők elzárt egységként. Minden üzlethez jelentős beszállítói kör tartozik, kezdve a helyi műtrágya-kereskedőtől a vasboltoson át a szállítmányozóig. Egyik a másik után csődöl be újabb és újabb ezreket taszajtva munkanélküliségbe.

Egy ilyen járványszerűen kitörő adósságválság pedig néhány hónap alatt egy-két kisebb helyi bankot is bedönt. Ne feledjük el, a bankok egymástól is kölcsönöznek pénzt, van úgy, hogy csak néhány órára, de az is lehet, hogy évekre. A bankok között is elhatalmasodik a bizalmatlanság, nem kölcsönöznek pénzt, és újabb láncreakciót kiváltva immár egymást döntik be. Ezen a szinten már olyan emberek tömegeit is eléri a válság, akiknek soha semmi közük nem volt a kávé-, tea vagy csokoládé termesztéshez. Százezrek veszítik el a megtakarításaikat, ezzel még egy stabil európai demokráciában is kormányválságot lehet előidézni, az afrikai vagy dél- és közép-amerikai régióban egyenesen polgárháborús körülmények lesznek.

A túlélési ösztöntől hajtott nincstelen, reményvesztett tömegek pedig menekülnek az országból milliószám, a legtöbbjük megáll a határ másik oldalán, de még így is százezerszámra lesznek olyanok, akik megindulnak Európa vagy Észak-Amerika irányába egy jobb élet reményében.

Ugandából, Tanzániából és Ruandából még nagyon kevesek keltek útra a viszonylagosan kedvező honi körülmények miatt. Afrikában a szubszaharai térség a migráció forrása

Az energiatermelés a környezetvédelem Achilles-ina. Nagy szükség volna tiszta-energia termelésére, amelyek fajlagosan nem terhelik túl a környezetet. Jelenlegi lehetőségeink korlátozottak, a napelemrendszerek hatékonyság még laboratóriumi körülmények között sem éri el a 40%-ot, ráadásul a megtermelt, de fel nem használt energia tárolására alkalmazott akkumulátortechnológia rendkívül környezetszennyező, az egyéb tárolási módok (pl a felesleges energiával rengeteg vizet pumpálni egy magaslati tározóba, és onnan visszaengedni vízturbinákra, ha szükség van a kapacitásra) pedig házilagosan vagy még kisközösségi léptékekben sem alkalmazhatók. Az atomellenesek félelmeit mélységesen megértem. A hagyományos atomreaktorok helyett tórium üzemanyagú reaktorok szintén jó ötletnek tűnnek, de néhány alapvető probléma megoldásra vár, az atomipar meg soha nem siet semmivel sem… már csak azért sem sürgős nekik, mert a tóriumból nem lehet nukleáris fegyvert farigcsálni, ugyanis a tórium egy olyan nyugis anyag, hogy egy külön szaporító reaktor kell ahhoz, hogy egyáltalán beinduljon a hasadás. Abban a pillanatban, hogy nem piszkáljuk a tóriumot, leáll az energiatermelése, szándékosan sem lehet láncreakciót elindítani.

Tórium reaktor működési elve

A fúziós reaktor volna a legjobb megoldás, de legalább 40-50 év kell, amire valóban működni kezdhetnek kilépve a kísérleti fázisból.

Ilyen körülmények között sokan nyitottak lesznek az összeesküvés-elméletekre, amelyet weboldalak ezrei, jó pár kétes hitelességű áltudományos magazin és egy-két film is alátámaszt. Természetesen az ingyen energiára gondolok (nullponti energia, hidegfúziós energia, kvantum vákuum energia stb.) ami korlátlanul áll az emberiség rendelkezésére, de a szabadalmat a gonosz kormányok, az energialobbi nyomására eltitkolják, a szabadalmakat elsüllyesztik és a feltalálókat – legjobb esetben is – valami sarkkörön túli munkatáborba száműzik.

Játszunk el a gondolattal, hogy mi történne, ha az Angyal című filmben látottak megvalósulnának, és valami pofonegyszerű módon energiát lehetne kinyerni két befőttesüvegből, egy liter vízből és hetven centi rézdrótból, amit aztán a nagylelkű feltaláló feltölt az internetre, hogy az emberiségnek ingyen energiát biztosítson?

Elizabeth Shue, – a filmbéli Dr Emma Russel – kezében a hidegfúzós szerkezet. Ilyen egyszerű volna? 😉

Egy szóban összefoglalva: katasztrófa.

Világszerte több tízmillió ember él közvetlenül az olaj- és energiaszektorból, több százmillióra tehető azoknak a száma, akik közvetve érintve vannak pl részvényeken vagy nyugdíjalapokon keresztül. Most képzeljétek el, hogy holnaptól mindenkinek rendelkezésére áll a tuti recept, hogy kell ingyen áramot készíteni, és vizet tankolni az autóba. Húúú, micsoda perspektíva!… Csak éppen mi lesz azokkal a tízmilliókkal, akik elvesztik a munkájukat egyik napról a másikra, mi lesz azokkal a százmilliókkal, akiknek életük megtakarítása van energiaipari részvényekben?

És tovább görgetve a gondolatot. Mi történne azokkal a kőolaj-földgáz nagyhatalmakkal, amelyek államadóssága a jövőbeni kitermelésekre alapozva alacsony kamatozású? Ne felejtsük el, hogy a világ legnagyobb kőolajkészletével rendelkező Venezuela de facto csődben van. A megugró kamatok miatt egyre magasabb lenne a kitermelt energiahordozók ára, ami az egésze világon megugró inflációt gerjesztene, általános lenne a recesszió. Folytassam?

A múltkori posztban tettem egy finom oldalvágást a politikusok irányába, akik szemmel láthatóan nem teszik drasztikus lépéseket a környezetvédelemért. Továbbra sem védem őket, mert akinek nincs válasza a felmerülő kérdésekre az ne menjen politikusnak. Ellenben talán sikerült rávilágítanom, hogy egy olyan egyszerűnek tűnő téma, mint a környezetvédelem és mennyire összetett és sokrétű, és a környezetszennyező életmódunk olyan mélyen ivódott a mindennapjainkba, hogy szinte képtelenség megszabadulni tőle, mert nem kizárt, hogy néhány a szemünk előtt lévő rossz dolog megváltoztatásával sokkal nagyobb rosszat szabadítunk el. 

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá