Kosár (0)

15 nov Énidőzz!

Szinte minden ember életében van olyan pillanat vagy hosszabb időszak is, amikor nem érzi jól magát a bőrében, amikor az ‘elég volt’ érzése lesz úrrá rajta. Év vége felé haladva egyre többen leszünk túlságosan fáradtak, gondterheltekké válunk, a család körüli teendők, a sok munka ördögi köre pedig novemberre már szinte kiszívta minden energiánk. Ilyenkor, még az év vége előtt, az ünnepek előtt néhány héttel, fontos lenne változtatni, ha például egy-két órára  naponta megszakítanánk mindennapjaink örökös körforgását, és magunkra szánnánk  egy kis időt. Nem csak energiát, feltöltődést adhat az elkövetkező ünnpekre az, ha szánunk egy kis időt magunkra is, hanem általában önbizalmunkat is erősíti és nyugtatja idegrendszerünket, a kedvünk pedig határozottan jobb lesz tőle. Az énidő nem csupán egy divatos fogalom, de bizonyítottan jó hatása van egészségünkre, életünkre.

 

Sokan nagyon nehezen szánjuk rá magunkat, úgy érezzük ez a csekély idő is, túl nagy kiesés a határidős munkából vagy a ránk váró házimunkából, a gyerekekkel vagy szerelmünkkel tölthető időből. Pedig hosszú távon, sokkal többet nyerünk azzal, hogy ha ezt az 1-2 órát elvesszük magunknak. Amikor megengedjük magunknak, hogy valami olyat csináljunk, amit csak önmagunkért teszünk, a saját jóérzésünkért csupán, csak önmagunkkal – legyen az bármi, esetleg egy kényeztető fürdő, vagy egy bögre forró csokival a kezünkben könnyed magazinok olvasása, tornázás, masszázs, szaunázás, meditáció, shopping vagy egy film megnézése akár egy moziban -, azzal olyan lendülethez juthatunk, amiből végül profitálunk mi és környezetünk is.

 

Sokszor észreveszem, hogy az emberek önzőnek tartják azokat, akik adnak maguknak magukból és szánnak időt önmagukra is munkájuk és családjuk mellett, miközben erről (egészséges esetben) szó sincsen. A mindenért meg kell szenvedni és az élet nem habos torta kissé mártírkodó hangsúlyú mondatokat sokan elhiszik, és müködnek életükben szinte már csak rutinból, aminek egyetlen végeredménye az lehet, hogy érzelmileg kiüresedett emberekké válhatnak.

 

Természetesen igaz, hogy keményen meg kell dolgozni mindenért, ha sikereket akarunk elérni és azt szeretnénk is megtartani, és igaz, van, hogy az élet nehézségekkel kirakott útra terel minket, de ezeket legyőzni, illetve örömmel dolgozni, elhivatotsággal keményen, anélkül, hogy szenvedésnek éreznénk, azt mégis hogyan fogunk tudni megtenni érzelmileg kiégve és pesszimistán elfogadva, hogy hát az élet nem habostorta ugyebár? Ha szép lassan leszokunk arról, hogy mi magunk is fontosak legyünk önmagunk számára az nem vezet jóra. Hogyan szeretnék jobban élni, több energiát, boldogabb pillanatokat, jól teljesíteni munkánkban, jól gondoskodni családunkról, szeretteinkről, ha ezt önmagunkkal nem tesszük meg?  Mit és hogyan adhatunk, ha nincs miből?  Ha teljesen lemerülünk, mindent csak stresszként vagy leginkább annak élünk majd meg, frusztráltakká válhatunk és beleszürkülhetünk egy életbe, amit nem is élünk igazán csak benne vagyunk. Ugye nem hangzik túl jól?

 

Az énidő nem sznobság, nem egoizmus, nem pénz kérdése, hanem minőségi önmagunkra fordított idő, amit meg kell tudni engednünk magunknak!

 

 

Hogyan fogj hozzá? 

 

Nekem, a legjobban az működött, hogy eleinte megterveztem a napjaimat és úgy alakítottam ki új szokásnak az énidőt, hogy leírtam egy papírra mit szeretnék csinálni és mikor leszek magammal. Banálisan hangozhat, de hatásos lett. Eleinte csak 20 percre futotta, reggelente korábban keltem fel és lassú szeánszként kávéztam egyedül, aztán már múzeumba is simán elmentem egyedül és találtam újabb énidős tevékenységeket. Később automatikusan jött, már nem kellett írogatnom, és ma már napi egy órát magammal vagyok magamért. A kávézgatás mellett ma már jógázom, masszázsra járok, meditálok, sétálgatok, olvasok. Persze nagyobb család esetén nehezebb megoldani, tudom jól, de többek példájából látom, hogy nem lehetetlen. A kulcs a feladatkezelési menedzsmentben és kommnikációban rejlik. Mondd meg a családodnak, hogy elkülönítesz magadnak egy kis időt – ha nem is mindennap, de hetente legalább – és jelezd, hogy ilyenkor ne zavarjanak. Érd el, hogy legyen tisztletben tartva, mondd el miért fontos neked és milyen hatással lesz ez rájuk is, illetve legyen kölcsönös dolog. Fogadd el, hogy a párodnak, családodnak is kell énidő.

 

 

Mit csinálj az énidődben?

 

Bármit amit szeretnél, ami kedves neked. Van egy rég eltemetett hobbid? Vedd újra elő és csak önmagad miatt foglalkozz vele, azért mert szereted. De akár csak pihenhetsz is, miért ne? Csináld a semmit, hallgasd a gondolataid, vagy zenét és ha kedved van táncolj egyedül a nappalid közepén.  Vagy meditálj, menj konditerembe, fuss,olvass, színezz felnőtt színezőt, fess, fotózz,  tegyél bármit a figyelmedet ebben az időben csak önmagadra irányítsd és csak olyan dolgot csinálj, amitől jól érzed magad.

 

 

A magunkra szakított idő ajándék nem csak nekünk, környezetünknek is és kihat egész életünkre. Családunk, munkatársaink hálásak lesznek, munkánkban sokkal jobbakká válhatunk, ha mi magunk kiegyensúlyozottabbak leszünk, jobban tudunk figyelni, több türelemmel, frisebb elmével és lélekkel és ebből adódóan sokkal több mosollyal fogunk a világhoz és számunkra fontos emberkehez is viszonyulni. Igen, mindezt megadhatja nekünk egy kis énidő naponta. Nem hiszel nekem? Próbáld ki.

 

 

Szeretettel:

Ildikó

 

Fotó a Pixabay jogtiszta képe.

 

Nincs hozzászólás

Szólj hozzá